Az oroszországi terrortámadások kapcsán jutott eszembe Graham Greene ilyen című regénye. Ennek egyik kulcsjelenete az a robbantásos merénylet Saigonban, amelynek a kommunista gerillák elleni hangulatkeltés a célja.
 Vietnám ekkor még – 1952 – francia gyarmat, de a Viet Minh, a vietnámi felszabadító mozgalom egyre erősebb. A franciák támogatásában az USA egyre aktívabb szerepet vállal.
 A főszereplő, az idősödő brit haditudósító számára azonban egyértelmű, hogy a „csendes amerikainak” – akivel addig majdhogynem baráti a kapcsolata - is köze van a merénylethez. Két amerikai diáklány közelében ül a fölrobbantott tér melletti cukrászdában, és fültanúja a robbanás előtti beszélgetésüknek – arról van szó, vajon miért figyelmeztette őket az amerikai nagykövetség, hogy ne menjenek a tér közelébe.

Az nem kérdés, hogy ma is sok (inkább rengeteg) „csendes amerikai” dolgozik szerte a világban – különböző feladatokkal és módszerekkel. Még az (eredeti: iraki, szíriai) ISIS-be is sikerült beépülniük, így sikerült likvidálniuk (drónokkal) annak több vezetőjét is.
Az USA a készülő oroszországi merényletekről is tudott, hiszen állampolgárait most is előre figyelmeztette. Az ugyan gyakorlatilag kizárható, hogy ők szervezték volna a merényletet, de az hogy tudtak róla azért fölvet néhány kérdést a felelősségükkel kapcsolatban. Figyelmeztették ugyan az oroszokat is, de részleteket, bizonyítékokat nem adtak át, ezek hiányában az FSZB nem vette komolyan őket.
Más kérdés, hogy adhattak volna-e bizonyítékokat? Talán nem, mert ezzel rést nyithattak volna a saját rendszerükön, talán valamennyit mégis, talán adtak is volna, ha nincs az orosz-ukrán háború.
És itt jön akkor az a kérdés, hogy szervezhette-e Ukrajna a két tömeggyilkosságot. Ez bizony nem zárható ki, már csak azért sem, mert ők gyakran nevezték a civilek életét kioltó orosz bombázásokat terrorcselekménynek. Ukrajnának azonban nyilván nincs olyan titkosügynök-hálózata, amely az ISIS-K-ig elérne. Egyik legfőbb támogatójának, az USA-nak viszont nyilván van. A nagy kérdés – hangsúlyozom: abban az esetben, ha az ukránok szervezték az akciókat -, hogy megtették-e az amerikaiak azt a szívességet, amit az ukránok kértek tőlük? (Csak arra gondolok, hogy tippet kértek: merrefelé induljanak - az is lehet, hogy sokáig nem kaptak azt sem, aztán végül talán igen. - Navalnij halála? Fegyverszállítások elmaradásának "kárpótlása"?)
De azért nagyon remélem, hogy mégsem az ukránok voltak. És az amerikaiak is csak a terrorszervezetbe beépült ügynökük - vagy egyéb titkosszolgálati művelet - révén voltak tájékozottak. Remélem…