Láttam egy scifi filmet: Egy nagyon-nagyon távoli új világba mentek az utazók. Soha nem fognak visszatérni, mert nincs értelme: több, mint 100 év az út csak oda. Persze „hibernált” állapotban utaznak, nem öregednek és halnak meg az út során, elvileg vissza is térhetnének a Földre ugyanígy, de minek? Egy kétszáz évvel későbbi világba, ahol már senki nem fogja ismerni és érteni őket? (És viszont, persze.) Nem hiszem, hogy normális ember vállalkozna egy ilyen „totális elszakadás”ra…

Ha már egy másik bolygó, akkor legfeljebb a Mars, de annak élhetővé tétele is százszor nehezebb, mint a Szaharáé, vagy Szibériáé, szóval ha a túlnépesedés a gond, akkor először ezeket a grandiózus „üres” területekkel kellene kezdeni valamit. (Persze egyelőre ezek lakhatóvá tétele is óriási kihívás, de talán nem teljesen lehetetlen. Talán egyre kevésbé lesz az…)
És a tengerre telepített élőhelyekről még nem is beszéltünk – az sem egyszerű eset, de már ma is sokezren élnek tengeri fúrótornyok üzemeltetésére épített lakótelepeken…