A kereszténység történetéről ad sorozatot az egyik csatorna. Ennek kapcsán jutott eszembe ez a két híres regény. A „Quo vadis” sokkal ismertebb, mondhatni világhírű, sok nyelvre lefordították és 6(!) film sőt még egy opera is készült belőle, de szerintem az „Aranykoporsó” sokkal szebb – tehát jobb – mű. A „Quo vadis” Henryk Sienkiewicz lengyel író regénye, az „Aranykoporsó”-t Móra Ferenc írta. Az előbbi az 1. század közepén, Nero uralma idején játszódik, a második Diocletianus császár uralkodásának vége felé, a 3. század végén, a 4. sz. elején. Mind a két korszak szorosan kapcsolódik a kereszténység történetéhez: a kereszténység rohamos terjedésének, de egyúttal véres keresztényüldözéseknek is időszakai. Az „Aranykoporsó”-ban azonban már megjelenik Constantinus, aki néhány évvel később – császárként - államvallássá tette a kereszténységet a birodalomban.
Mindkét regény középpontjában egy szerelem története áll a keresztényüldözés sötét háttere előtt, és pont ebben emelkedik Móra műve magasan a másik fölé. Az ő szerelmi története bűbájosan kedves: Két - szinte még gyerek - fiatal romlatlan, ártatlan, megindítóan szeretnivaló kapcsolata, sok-sok apró simogató jelenettel díszített mese. (Persze többszörös tragédiával koronázva - ahogy illik(?).)
Nem is annyira mellesleg: a díszlet, az ókori Róma keleti felének akkori középpontja, Antiochia - és környéke - is olyan zseniálisan van lefestve, hogy belülről, közvetlen közelről látunk-hallunk mindent: a szőrös mellét vakargató dinnyeárustól a tanteremben unatkozó fiatalok közé betévedő páván, a szembekötős csók-kitalálós játékkal szórakozó hercegeken, vitatkozó tudósokon, szökőkutakon, császáron (és társcsászáron) templomokon és papjaikon keresztül jutunk a főszereplőkig, a már említett bűbájos fiatalokig. Ihletett remekmű - látszik, hogy Móra épp szerelmes volt, amikor írta: egy nálánál jóval fiatalabb nővel volt kapcsolata.
Aki nem olvasta a magyar irodalomnak ezt a drágakövét, azonnal lásson hozzá! (Regény kategóriában nálam benne van az első 10-ben, ami nagyon előkelő helyezés egy olyan területen, ahol hemzsegnek a vetélytársak – hálistennek.)
